Vicek- Vacak macskám haza tért tegnap este!! Igaz eltört térddel :(

Így tegnap doki, ma doki. Sajnos nincs pénzem megműtetni a térdét, így szegénykém bice- bóca marad. Most fekszik és pihentetni a lábacskáját. 4-6 hét a felgyógyulási ideje.

Remélem mihamarabb meg gyógyul

.

Újra ide tévedtem, kevés időt töltök a gépnél, hisz végre itt a tavasz, zöldell minden és virágzik és gyönyörűűűűűűűűűűűűűű! Az illatok, a színek, a virágok csodálatosak!

Ami miatt még nem jártam erre, suli volt most 2 hétvégén is, szeretem a sulit nagyon jó dolgokat tanulunk, élvezem, de pötit fáradt leszek a végén. Próbálunk össze jönni a többiekkel gyakorolni, olyankor új erőre kapunk, és még lelkesebben olvasunk, tanulunk és gyakoroljuk a teszteléseket.

Voltunk az egyik barátnőmmel és egy baráti párossal vidéken, bogrács partin, annyira jó volt, pihentünk, beszélgettünk, főztünk, és ettünk és csak ettünk. :))) Jókat sétáltunk és nevettünk és nagyon kedves emberekkel beszélgettünk. Szeretek lemenni hozzájuk! Szeretem őket!

Gondolkodom, hogy mi legyen ezek után, jó lenne lemenni Nyírjesbe, de életmód táborba is menni kéne hogy haladjak a természetgyógyász vizsgához, mert ez is kell hozzá. Sajna a 2re meg nincs pénzem, fentről küldhetnének rájuk egy kis zsét. :))

Amitől viszont most szomorú vagyok eltűnt a cicám L Már egyszer játszott hasonlót és akkor macska mentési kommandóval meg mentettük, de most nem hallom hogy nyávogna bár hol is. Hiányzik a kis lököttje, nagyon megszerettem,  annyira aranyosan tud hízelegni, kis mancsával jön és megsimogat, hogy most Ő kérne épp amit eszünk abból, vagy csak úgy mert simogatásra vágyik, hajnalonta, oda jön a párnámhoz oda dugja a nóziját az arcomhoz, és oda fekszik és dóromból és dóromból és csak dóromból J Most akkor honnan mentsem meg a kis hülyéjét? Remélem, épségben haza keveredik!

Pasi ügyben sok változás nincs nálam, 2 látogatóm közül az egyik menesztésre fog kerülni, a másik még marad míg Nekem és Neki is jó ez a néha összefutunk :)))

Királyfit keresek én is, de hogy merre jár, azt nem tudom. Remélem közel van és talán holnap vagy holnap után egymásra találunk.

Szóval nincs semmi újság :)

Nem tudom, mi van velem.

Kaptam egy nagyon jó állás lehetőséget egy kedves barátosnémtól, és nem mertem elvállalni a munkát! Ahogy jól elhangzott egy agyra lett volna szükség és nem két kézre. Na, ettől úgy beparáztam hogy nem fogadtam el.  

Úgy látom, tényleg helyre kell hoznom az önbecsülésem. Sorrendet állítottam el megyek dokihoz, ahova már be vagyok jelentkezve. Közben elmegyek kineziologushoz is, hogy könnyebb legyen feldolgozni a dolgokat. Egyszer csak eljutok odáig, hogy megszeressem magam, és hogy szerethető vagyok, és hogy sok mindent jól meg tudok csinálni. Lehet hogy ebből egy mantrát kéne csinálnom.

Szeretem magam, szerethető vagyok, és mindent jól megtudok csinálni.

A másik, ami nyugtalanít az, az anyu. Nincs jól. Már nem is tud, fekve aludni annyira köhög. Ma kora délután ki jön a doki. Remélem nincs semmi komolyabb baja. Ennyire rossz bőrben már nagyon rég láttam. Nagyon megijesztett. Főleg mert egy gondolat motoszkál az agyamba, amitől próbálok szabadulni, de mindig és mindig visszaküzdi magát. Így mindjárt rohanok haza, aztán majd vissza melóba. Remélem, jó hírekkel térek vissza.

Április 1 a Bolondok napja, na, ma ez teljesen, így volt ennyi hülyét egy rakásra. Ma csak a probléma volt mással nem találkoztam. Találjak meg egy cégvezetőt, akinek a neve eleje van, meg és hogy hol csinál valamit, vagyis a város pontosan falu. A végén csak annyit tudtam, meg hogy benyújtották a bejegyzést, de még nincs adó száma, székhely persze csak helyrajzi szám. Így telefonszámot sem lehet hozzá találni. Sikerélmény nuku.

Közben úgy köhögök, hogy majd meg fulladok. Jelenleg még a cukromat is lesajnálom és mézet eszem és szirupot iszok, mert már mindenem fáj. Szóval éljen április 1.

Mostanában nem írogattam, sok minden közbe játszott. Főleg az időhiány. Gőz erőkkel készültem ez eü modul vizsgámra, amin remélem, hogy átcsúsztam. Meg vallom ennyire nehezen és stresszesen egy vizsgámra sem készültem fel. Egyszerűen nem ment a fejembe. Próbáltam a könyvből, próbáltam a tesztekből készülni. De nem úgy döntött ez nem fog benne maradni a piciny agyamba. Mondjuk közre játszik benne az is hogy ez annyira nem érdekel, és ami nem érdekel, az csak nagyon nehezen tudom megjegyezni, és ha megjegyzem olyan gyorsan el is felejtem. Kis elefánt effektus. J Így neki láttam puskát gyártani. Valami csak lesz. Elmondták nem lehet puskázni. Olyan de olyan mákom volt. AZ első sorban ültem pont a tanárral szemben. Miután át olvastam a kérdéseket, rá jöttem, hogy sok mindenre emlékszem de ezekre a kérdésekre q-ra nem tudom a választ. Kb. 10 pontot tudok össze szedni, az meg nem túl sok ugye (100 ponthoz képest). Így szép lassan óvatosan, amit tudtam kipuskáztam. De volt olyan, amiről gőzöm nem volt, még a könyvben sem találtam meg. Csak 1 óra múlva. Így majd április 6 után meg tudom mi az eredmény.

A másik amiért nem írtam, hogy nem voltam túl fitt állapotban, nagyon stresszelt a vizsga. A 3napos ünnepben 2napot a kinez tanfolyamon töltöttem, amit nagyon élveztem. Jókat vigyorogtunk egymáson, hogy rontjuk el egymás izomzatát, és hogy hozzuk helyre. Kezd össze rázódni a csipet csapat.

Majd el felejtettem nőnapra a nagyfőnöktől kaptam virágot meg csokit, (ezt tavaly elfelejtődött, azt láttam, hogy lent kaptak Tbányán, de én kimaradtam a szórásból) Most a srácok felejtették elmondani, hogy boldog nőnapot. Most vagy nem vagyok Nő, vagy láthatatlan lettem. Szerintem a második.

A legjobbat nem is meséltem: Pöpec ágytakaróm és szőnyegem van, meg párnáim. Két barátnőm is vásárolt magának, csak épp az én szobám színvilágához megy J Csak súgnék Nekik kéne a falamra valami tutti jó kép, vagy egy szúper lámpa. Hátha vásárolnak maguknak J

Pénteken a vizsga után sétáltam egyet, majd rendbe tettem a kertet Döme (a kuty) után szabadon. J Szombaton meg a lakást szedtem össze romjaiból. És feltettem az új szerzeményeimet (amit ezúton is köszönök J) Így most kezdem utolérni magam.

Az meg hogy belsőleg hogy vagyok, nem tudom meg fogalmazni. Magam után voltam jó darabig, aztán váltottam közömbösségbe, utána jött a csalódottság, most pedig a nem tudom mi van. Mondják, hogy hozzam elő magamból az igazit. De nem tudom milyen az igazi, vagy csak olyan régen láttam, hogy nem hiszem el hogy lehet még ilyen. Majd lecsüccsenek és megpróbálok vissza menni a múltba és megkeresni az igazi régi mosolygós, optimista, vidám, belevaló, csajszit. Biztos meg van még. Csak bújócskázik!

Mindenki töltse békében és szeretetben a következő órákat, napokat, heteket és hónapokat!

Szép jó reggelnél nincs is szebb!

Mondjuk a napfelkelte mindig szem, gyönyörködtető! Szeretem a színeit ahogy kibontakozik a sötétből, formát ölt és szép lassan az égre tőr! Amikor életemben először megláttam a tengert pont akkor kelt fel a nap, mindenki aludt még  a buszon és még nem értünk  a nyaralás helyszínére, de olyan színeket azóta sem láttam. Legszívesebben leszálltam volna és nem mentem volna onnan sehova. Amikor megtehetem kint ülök a vízparton és nézem a napfelkeltét, volt olyan szálásunk ami a tengerre nézett, egy kis öbölre. Minden reggel felkeltem és pokrócba csavarva, kávécskámmal a kezembe néztem a csodát, ami feltöltötte a lelkem. Rég volt benne részem, de remélem hogy fogom még látni, ahogy a végtelenből elő bukkan a mindennapok csodája!

Szép napot mindenkinek!

Tegnap belefutottam egy filmbe és ma megnéztem az elejétől. A rúzs színe.

Megtörtént esetet dolgoz fel a film, egy mellrákos fiatal asszonyról szól, hogy éli meg a hírt és hogy küzd meg vele. Találkozik "angyalokkal" akik mindig segítenek Neki meg tenni akövetkező lépést, vagy feldolgozni a történteket. Néhol vicces, néhol sírni kell rajta, de meg mutatja milyen erő segít túl élni egy ilyen megrázó helyzetet. Ha egy rúzs amibe bele kapaszkodunk akkor az. ha egy mantra akkor az. Mindenki másba, csak hinni kell és menni fog.

Nézzétek meg. Hallmarkon vagy ahol rábukkantok!

Újra itt vagyok.

A kérdésekre nem találtam választ amik bennem vannak. Lelkileg egyre szarabbul érzem magam. Eddig piszkosúl sajnáltam magam, jólesett betegnek lenni. Volt miért sajnálnom magam és nem kellett keresnem a választ hogy miért is keresek kibúvót.

Nem jól érzem magam a munkahelyemen, nincs párkapcsolatom, nem mennek az iskolák, kezdenek bedögleni itthon az elektromos ketyerék. A sok negatív gondolattal az elkeseredéssel egyre több szart vonzok be. Ezen sürgősen változtatnom kell-kellene.

Egy barátnőm telefonált reggel, hogy hogy érzem magam de tényleg? És nem az álarcokra volt kiváncsi. (mondjuk a többiek sem). Probáltunk beszélgetni, kérdés válaszok kérdés és válaszok. Mi az ami a fő probléma, mi az ami ennyire lehúz. Nem tudom a választ, vagy nem merek szembe nézni vele.

Sikerélmények hiánya, a görcs mi van ha nem lesz munkahely (ami még igen valós is), hogy miből fizetem ki a számlákat. Nehogy már az anyu nyugdíjából keljen. Mert a kettőnkéből is nehezen jövünk ki. Nem mintha nem lehetne sporolni még jobban.

Igaz hogy várok a sült galambra? Eddig is talált nekem valaki állást. Nem teszek semmit semmiért? De tényleg igy van ez? Tényleg nem teszek? De ha az önbizalmama a 0 val egyenlő, ha félek mindentől akkor a lépés is qva nehéz. Vagyis akkor igaz az állítás hogy nem teszek semmit. Meg görcsösen tartom a rosszat, amit nem szeretek, ami minden nap görcsbe állítja a gyomrom. Tényleg úgy érzem hogy nem értek semmihez, és nem tudok semmit sem.

A másikkérdés meg tényleg mit akarok csinálni az életben. Dolgozni szeretek, emberek között lenni is. Jó nem mindig vagyok a földre szált angyal. De azért néha vannak jó napjaim, most ritkábbak. Amit eddig csináltam az nem elégít ki. Régen szerettem ügyfelezni, azt hiszem az ügyfelek is szerettek (már mint úgy emlékszem).

Összefoglalva: depis vagyok és doki kell hogy kimásszak belőle. Segítséget kell kérnem. Na megint másra akarom rá tolni hogy ő oldja meg. Na ez az igazi ördögi kör.HA segítséget kérek akkor rá akarom tolni hogy Ő oldja meg, ha meg nem kérek akkor meg úgy érzem nem tudok egyedül kimászni belőle.

Hétfőn megyek kineziológushoz. Ha ott nem járok sikerrel akkor megyek egy pszichologushoz vagy psichiáterhez vagy a falnak. Szerintem a fal a simább és nagyobbat üt.

Beteg állományban vagyok már 3napja ez a negyedik, még köhögök, de szép lassan kezd múlni. Elkövettem azt a hibát, hogy felhívtam főnököm hogy mi a helyzet, hát nem mondott jó híreket. Nem mennek a projektek és így az állásunk enyhén bizonytalanná vált. Ezt mondjuk már jó egy éve. A bizonytalanság meg mindig emészt mi lesz ha....

közhely jön: Úgy még nem volt, hogy valahogy ne lett volna. Jó de mi? Miből fizetem ki a számlákat és ez úgy érzem, gúzsba köt. Eddig, ha léptem valamerre mindig tudtam hova megyek, és ez 3 évente előfordult, de most.... nehéz lesz, kezdek öregedni?

Suliba is járok és az egyik vizsgájára is készülök, na azzal meg nem haladok, nem megy a fejembe vagy nem akarom hogy bele menjen? Kétségeim vannak és ez a baj. Azt gondolom, hogy nem vagyok rá képes, pedig annyi mindent megtanultam, ennek is mennie kellene de ha meg nem hiszem akkor meg nem is fog menni.....

Harmadik meg a barátaim. Úgy érzem fal van közöttünk, és ennek az oka 100% én vagyok, hisz „ami kint az van bent, ami fent az van lent.”

Így most a de korszakopmat élem de mi va, de mi lesz de - de -de.

Pedig más nem oldja meg csak én. Csak Nekem kell.

Így most egy kicsit elvonulok. Össze kell szednem magam. Pár napig lehet hogy nem írok. De jövök még.

Tankcsapda: Ez az a ház https://www.youtube.com/watch?v=sagxCNjoQJY

Ma újra suli! Érdeklődve vártam mi lesz. Pedig azt hittem el sem indulok, mert az antibiotikum mellék hatása beindult ezerrel. De leküzdöttem és igy sikeresen be is értem.

Mindenki megérkezett kisebb nagyobb késéssel. lett is kisebb letolás, mondjuk érthető, mert mig az elmélet megy be lehet pótolni , de tesztelésnél már ott kell lenni mert azt nem lehet.

Annyi érdekes információ volt, sok mindenre kaptam már most választ magammal szemben, és ha belegondolok mennyi gyermeknek és felnötnek lehet vele segiteni! VÁrom már és sürget ném is ha nem volna elöttem az EÜ modul vizsga ami persze nem érdekel és ezért nem is megy. Pedig ennek is meg kellene lennie. Meg is lesz!!!!

Anyuval beszélgettünk arról hogy mit tanultunk és kérdeztem pár dolgot hogy kiderüljön miért is lettem kora szülött, és tudom is miért hozok magammal pár generációs mintát, csak még oldani nem tudom őket, de erre is sor fog kerülni.

Szóval tanulás van most fő helyen. Így legalább nem görcsölök azon miért nem jön össze a párkapcsolat.

Ma voltam életem első kineziológia óráján. Hú, nagyon tetszett. Nem mondom, hogy nem lesznek benne fájdalmas felismerések, de lesznek benne örömteli pillanatok is.

Úgy kezdődött, hogy a Szent Margit gimnáziumot támadtam le a Szent Imre helyett :), oszt csodálkoztam, hogy nem találom a tanfolyamot. Aztán gyors segítségkérés Mártától, hogy akkor most hova is kell menni? Na meg lett végre a gimnázium, na, ott meg eltévedtem, mert egyből nekivágtam, hogy a 3 emeletre biztos először egyenesen vezet az út , hát nem. Ott is volt előadás, de valami történelmi. :) Nem ezt kerestem így indultam vissza vállamon táska, benne üdítő, kaja, jegyzet és még annyi minden hogy majd 5 kilót nyomott, de mi ez a gyerekek könyveihez képest. Szóval semmi panasz. Mentem, bandukoltam, míg végén megtaláltam a rejtélyes folyosót és ott a 4 terem közül kiválasztottam a sajátomat.

Leültem egy üres padba hátra, néztem a zsivit mindenki félve tekint egymásra kivéve, akik ismerőssel együtt érkeztek. Mivel tudtam, hogy 30 az osztály létszám tudtam valaki csak mellém telepszik. Felvételi beszélgetésnél találkoztam elősször Barnabással Mártinál, és beszélgettünk egy darabig hazafelé. Mint kiderült Ő is taro kártya gyűjtő és foglalkozik reikivel és még pár dologgal. Na, Ő ült mellém. Kivételezett helyzetben vagyok, mert 3 fiú van a csapatban az egyik manikűrös már 10 éve (ez nagyon tetszett mindenkinek) Nagyon vegyes a csipet csapat. Van benne pszichológus, tanár, volt bűnügyi nyomozó, pénzügyes, iroda kukac mint én pl. Idegen vezető, szociális munkatárs, biztonság technikus és ügyvéd.

Elkezdtünk beszélgetni érdeklődve vártuk milyen is lesz ez az egész. Márti elkezdte az előadást, ami nagyon érdekes volt. Sok új információval lettem gazdagabb remélem, tudom majd használni és tudok vele segíteni majd.

Na meg persze egyből volt gyakorlat is. Hogy pihentessük a szemet, hogy hol van blokk a látó idegeknél, hogy-hogy lehet a gyerekeknél munkára bírni a blokkolt agyféltekét.

Aztán volt egy beszélgetős rész is. Ültünk egymással szembe Barnabással és mesélni kellett. Magamról hogy a szemébe néztem és mondani és mondani kellett hosszú perceken keresztül. Rájöttem, hogy ez nem olyan könnyű. Alig tudtam mondani magamról valamit pedig jó pár helyen dolgoztam és tanultam, és nem ment. Pedig szeretek beszélni, de így?  Neki szerencsére ment és sok mindent elmondott magáról. Amit most nem fogok elmesélni.

Szóval vannak bennem gátlások. Lesz mit oldani. Még jó hogy bejelentkeztem kineziológushoz március 1-re, barátnőim tanácsára, ne a tanfolyamon boruljak ki ha lehet.

Aztán még 4ig irtunk és irtunk. Szóval lesz mit tanulni, de állok, ülök elébe, mert nagyon érdekel.

Életem első blogja. Ezt is el kell kezdeni valamikor. Miért ne most :)

Gyermekként azt mondták, hogy egy mosolygós kislány, aki mindig jó kedvű. Sokszor voltam szerelmes persze plátóian, ami most visszanézve nem hiszem hogy túl jó volt. Aztán elmentem dolgozni, új társaság és KISZ amit most megvetnek, pedig egy csapat volt akik elmentek együtt moziba, kirándulni, táborba. Jártunk klubba ahol szerveztünk és rendeztünk ás nagyon jól éreztük magunkat. Aztán jött a változás szele. És innen a mosolygós kislány egyre jobban magába fordult. Kifelé álarcot viseletem mikor melyik volt a célszerű. Kerültem az összetűzéseket, és a mai napig kerülöm.
Jó pár év telt el. Történtek jó és rossz dolgok. De az álarcok maradtak. Nem tudom milyen álarc nélkül élni. Milyen vagyok csupaszon.

Voltam egy táborban, ami nagy hatással volt rám. Eddig is foglalkoztatott az ezotéria, és ott megismertem sok olyan dologgal, amit idáig nem ismertem és még soha nem hallottam. Sok információ elöntött és mindent meg akartam tudni róluk. Mint minden nyilas hirtelen belevágnék és mindnet akarok, aztán a lelkesedés alább hagy és szép lassan kihuny.

Most is ez történt meg talán még sem. A táborban volt taro kirakás és annak elemzése. Én az életutamra kérdeztem rá. Tudni kell, hogy eddig 3 évente munkát váltottam és mindig újat csináltam. Kerestem mi az, amibe jó lehetek, amibe igazán én vagyok és jó vagyok. Érdekes dolgot hozott ki a kártya. Teljesen mást mint amit eddig csináltam. Ideáig a műszaki téren voltam és ott próbáltam meg helyt állni kisebb nagyobb sikerrel.
Most az jött ki hogy foglalkozzam pszichológiával, valami olyannal, amivel tudok segíteni másoknak. Voltak bennem hasonló gondolatok régen, nagyon régen. Néha már azt hiszem, hogy képzeletem. Amikor visszajöttünk a táborból sokáig a hatása alatt voltam. Nagyon nehéz volt a visszatérés a mindennapokba. Az volt a jó hogy ott megismerkedtem pár olyan emberrel, akikkel hasonlóan gondolkodom. Velük még jó pár szellemes és Nekem feldobó dolgot csináltunk, amikről majd máskor mesélek. Szóval vissza térve a kirakáshoz. Úgy gondoltam, hogy neki vágok, valamit kell csinálnom, hogy jobban érezzem magam, és általa hátha megtalálom magam. Így elkezdtem keresgélni, elő kerítettem a pénzt, hogy neki tudjak látni (éljen a volt nyugdíj megtakarítás). Megcsináltam az EÜ modult még a vizsgát nem. de ezen dolgozom, hogy az is meglegyen. Nem tudtam mit tanuljak utána merre menjek, sokak sok mindnet mondtak, mindegyik jó ötletnek tűnt és magaménak is éreztem, de féltem belevágni. Volt egy, amire mindig vissza és visszajutottam, ez a kineziológia. Először elvetettem, mert nincs rá pénzem, aztán sok ide-oda csapódás után beiratkoztam.

Páran Őrültnek néznek, és nem hiszik, hogy jól csinálom és hogy pénz kidobás az egész. Néha még én is úgy érzem, hogy nem vagyok képes rá. Önbizalommal nem vagyok megáldva. De próbálok újra és újra talpra állni, és elhinni, hogy érek valamit. Így folytatom és csinálom. Holnap megyek és elkezdem tanulni. Remélem, hogy talán magamat is megismerem közben, mint a taroval (na meg azt is tanulom, nem mintha menne) de nem hagyom abba. Szóval most a hajrá Szabónéninél tartok. És küzdök magammal.